+36303317212
Tóth Krisztina: Brummogda
Napsütötte Pécs városban van egy hosszú, ferde utca,
fehér köves térre fut ki, keresse meg, aki tudja!
Itt, az utca egyik végén van egy icipici üzlet,
ahová a vándor gyermek ha elfáradt, becsücsülhet.
Kik naponta járnak arra, csak a fejüket vakarják:
Ez miféle bolt lehet, hogy kirakatát mackók lakják?
Ez miféle bolt lehet, hogy ajtajában egy mackó ül,
és ha kérded, nem felel, csak dörmög valamit mackóul?
És vajon mi kapható itt? Mackósajt? Vagy mackónadrág?
Elárulom most a titkot, de csak jó medvéknek add át!
Úgy hívják az apró boltot Pécs városban, hogy Brummogda,
és e boltban mackók élnek, járnak-kelnek nagy brummogva.
Itt születtek, itt is laknak, tűvel varrták össze őket,
medve lányokat-fiúkat, selymes talpú medve-nőket.
Dobozokban áll a mackók bundájához itt a kelme,
üvegekben kis szemecskék, rekeszekben mackóelme,
fiolákban mackólélek, megtölteni a kész testet,
lélek, amivel a mackó másik mackókat szerethet.
De kórház is ez a kis bolt, ahová a nénik, bácsik
elhozzák a régi mackót, mert ha beteg, nem kell másik.
Megvárják, hogy meggyógyuljon, orrot, szemet kapjon újra,
amivel a többi mackót megszagolja, megbámulja.
Én is jártam egyszer arra, tárva-nyitva volt az ajtó,
és az asztalon kiszabva éppen engem várt egy mackó.
Összevarrtam, teletömtem, tettem bele mackólelket,
s mondtam, hogyha kedve tartja, jövőre nálunk telelhet.
Medve tarja - válaszolta, mert csak mackónyelven értett,
de ahhoz, hogy velem jöjjön, ez a két szó pont elég lett.
Belebújt a kapucnimba és fölmentünk a Mecsekbe,
gyalogúton zötykölődött az újszülött kicsi medve.
Hunyorgott a napsütésben, csodálkozott a tavaszra,
megnéztük, a fák tövében hogy zöldell a medvehagyma.
