Ez okozta a nótakirálynő, Madarász Katalin halálát
Sztárhírek, Belföld

Sokáig betegeskedett, de bízott a felépülésben. Húsvéthétfőjén hagyott itt bennünket a nagy nótás generáció utolsó ikonja, az egyedi, az utánozhatatlan Madarász Katalin. A jellegzetes hangját milliók ismerik az éter hullámain keresztül, hiszen a Dankó Rádióban naponta felcsendülnek a dalai, nélküle nincs kívánságműsor, a Duna TV-én is rendszeresen látható, de a falu- és városnapok kedvenc előadója... volt. Hétfőtől, sajnos, már csak a legendás nótafelvételeit láthatjuk, hallhatjuk.

„Fájdalommal értesültünk, hogy hétfőn délután, 92 éves korában elhunyt Madarász Katalin. Az énekesnő első rádiófelvételei 1953-ban készültek, és szinte azonnal a magyar nóta és a cigány dal egyik legnépszerűbb előadója lett, majd legendás színpadi párost alkottak Gaál Gabriellával. Rádióhallgatók generációinak alapvető élménye és első találkozása ezekkel a műfajokkal Madarász Katalin hangjához kötődik. Munkásságát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével, valamint a Magyar Kultúra Lovagja címmel is elismerték, csatornánk pedig 2024-ben a Dankó Rádió életműdíjával tüntette ki. Családjának, barátainak őszinte részvétünk! Emlékét, kedves mosolyát, humorát soha nem feledjük, zenei örökségét megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk. Nyugodjon békében!”

Lapunk elérte az énekesnő fiát, Szabó Attilát, aki megtörten nyilatkozott a legendás művésznő utolsó napjairól.

– Édesanyámat több mint egy éve a szülővárosában, Túrkevén a református idősek otthonában gondozták, ahol rendszeresen látogatta a városban élő neves nótaénekes, Farkas Rozika – mondta Szabó Attila a Blikknek. – Édesanyám néhány hete sztrókot kapott, napról napra romlott az állapota, így bevitték a mezőtúri kórházba, ahol hétfőn halt meg. Két fia, négy unokája és két dédunokája gyászolja. A szülővárosa – mint díszpolgárt – a saját halottjának tekinti, s a szülei mellé temetik.

Pontosan két évvel ezelőtt, áprilisban emlékeztek meg a 90. születésnapjáról a lakóhelyén, az érdi Szepes Gyula Művelődési Központban egy gálaműsor során. Igaz, a balesete miatt négy hónap csúszással, hiszen január 23-án látta meg a napvilágot 1934-ben Túrkevén. A gálán kerekesszékben ülve nézte a szeretett kollégáit, ahogy neki énekeltek. Akkor mesélte el a Blikknek, miért kényszerült a színpad helyett a nézőtérre.

– Januárban a kutyám miatt nem ünnepelhettem, mert elrántott az utcán, ahol súlyosan megsérültem, pár nappal ezelőtt pedig szintén elestem odahaza a lakásban, és beütöttem a fejem, ezért a járásom bizonytalanná vált – mondta szomorúan, de megígérte, hogy hamarosan felépül, és újra a közönség elé áll. Ez a terve azonban nem valósulhatott meg, mert továbbra is segítségre szorult. A Dankó Életműdíjat sem tudta átvenni másfél éve élő adásban.

Szóka Júlia énekművész, operettprimadonna, aki a nóta világában is otthon van, számos műsorban léptek fel az évtizedek alatt Madarász Katalinnal, sőt, az érdi otthonuk is egymáshoz közel van.

– Tudtam, hogy régóta beteg Katika, mégis megdöbbenéssel fogadtam a szomorú hírt. Felejthetetlen marad számomra a fellépéseink során együtt töltött órák, utazások, mindig derűs volt, ontotta magából a vicceket, a vidám történeteket. A fiatalokat nagyon szerette és felkarolta, jó tanácsokkal látta el. Legutóbb a 90. születésnapi gálán léptem fel, ahol ő a balesete miatt csak a nézőtérről figyelhette a műsort. Nagyon fog hiányozni a nótaénekesek példaképe.

Forrás, szerző: bors.hu