A hó napok óta ráült Budapestre. Elakadt autók, jeges lejtők, járhatatlan mellékutcák lassították le a várost, és közben a sérültek száma is megugrott. Mielőtt kórházról kórházra jártunk volna, egy lapunknak nyilatkozó mentőtiszt már előre felrajzolta a képet: volt riasztás, ahová autóval nem lehetett bejutni, az utolsó métereket gyalog tették meg a csúszós utcákon. „Összezár a csapat, ilyenkor mindenki komolyan veszi” – mondta, és azt is, hogy Armageddon nincs, csak nehezített pálya. Mi pedig megnéztük, mit jelent ez a nehezített pálya a sürgősségik falai között – a Honvédkórháztól a Baleseti Központig. Az orvosok arra figyelmeztetnek: most tényleg maradjunk otthon, ha tehetjük. Kórházi riport Budapestről.
Budapest és Magyarország felett napok óta szinte megállt az idő. Már Orhan Pamuk regényében illően, a hó nemcsak a járdákat és az utakat fedte be vastag rétegben, hanem a főváros ritmusát is lassította. Elakadt autók, járhatatlanná vált mellékutcák, jeges lejtők jelezték: dübörög a tél. Ezért nyakunkba vettük a várost, és több kórházat is meglátogattunk. Mielőtt azonban beléptünk volna a kórházak ajtaján, az indulás előtt egy, névtelenséget kérő mentőtiszttel beszélgettünk. Feladatai mellett háziorvosi ügyeletben is szolgál. Vagyis egyszerre lát rá a rendszer több pontjára.
A mentőtiszt az Indexnek arról beszélt, hogy a hó és a jég valóban megakasztotta a közlekedést, ezzel együtt a mentők munkáját is megnehezítette. Volt olyan riasztás, ahová egyszerűen nem lehetett autóval odajutni. Így a mentősök gyakran kiszálltak, és gyalog tették meg az utolsó szakaszokat, a csúszós utcákon. Mindez azonban – ahogy azt hangsúlyozta – nem pánikhoz, hanem inkább fegyelmezettséghez vezetett. „Kicsit összezár ilyenkor a csapat – fogalmazott. – Mindenki komolyan veszi, hogy most dolgozni kell.”
Szerencséje volt, mert új mentőautón teljesíthette a szolgálatát, és a friss téli gumik sokat segítettek. A járhatatlan utakat pedig igyekeztek elkerülni. Ha más nem, maradt a gyaloglás. De az egyik budai mentőállomáson például több órán át tartott, mire a hatalmas hó miatt járhatóvá tették az épület környékét. A mentők lapátoltak, takarítottak, rendbe rakták a körletet. De ez sem okozott érdemi fennakadást, inkább csak még egy feladat volt a sok közül.
Talán a legmeglepőbb tapasztalat mégis az volt, amit a háziorvosi ügyeletről mesélt. Dél-Pesten, a megélése szerint kevesebb lett a beteg a rendelőben, és kevesebbet is vonultak. A mentőtiszt szerint a lakosság most önuralmat tanúsít. Nem hívnak feleslegesen mentőt, jobban átgondolják, mikor indokolt a segítségkérés. Káoszról egyik mentőforrásunk sem számolt be. Inkább egy nehezített pályán működő, de a feladatot maradéktalanul ellátó mentőszolgálat képe rajzolódott ki.
Tehát innen indultunk, hogy megnézzük, mit jelentett mindez a budapesti kórházak falain belül. Első utunk az Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház felé vezetett, majd onnan a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ következett – az az intézmény, amelyet sokan még mindig a korábbi nevén, Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetként emlegetnek.
Gördülékeny működés a hó alatt
Amikor kedden, délután 1 óra előtt megérkeztünk az Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház területére, már a bejáratnál világos volt, hogy ez nem egy átlagos nap. A mentőbeálló tele volt. Egymás után érkeztek a kocsik. Bent, a sürgősségi ajtaján belépve egy ott dolgozó szakember csak ennyit jegyzett meg félhangosan: „Az előbb még be se fértek a mentők, most egy kicsit enyhült a helyzet.”
Nem véletlen a zsúfoltság. A Honvédkórház – a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központtal együtt – messze a legtöbb traumás sérültet látja el a fővárosban. A rendkívüli téli időjárás ezt most különösen érezhetővé tette. Jelentősen megugrott a vágott, csúszásos sérülések száma, olyan esetekkel, amelyek normál körülmények között talán meg sem történnének. Mindez azonban nem bénította meg az ellátást, a kórház felkészült volt.
Pluszembereket hívtak be, megerősítették az ügyeleteket, a sürgősségük szerint átsorolták a műtéteket, így folyamatosan, tervszerűen tudják operálni a betegeket.
A sürgősségi folyosón végül sikerült pár percre megállítani Dr. Shemesh Assafot. Váltásvezető főorvosként testközelből látja, mit jelent egy ilyen rendkívüli időszak. Egyértelműen fogalmazott: a hidegnek nagyon is mérhető következményei vannak. „Kifejezetten emelkedett a kihűlt betegek száma, és traumás sérülések szempontjából is növekedést tapasztaltunk.” A legtöbb beteg végtagsérüléssel érkezik. Csúszások, esések, rosszul sikerült lépések a jeges járdákon.
Forrás, szerző: index.hu