Herendi Gábor jobban ismeri a nézőit, mint ők saját magukat
Sztárhírek, Belföld

Ha megkérdeznek, hogy mi volt a kedvenc filmem az elmúlt években, akkor nem egy bolgár művészfilmet mondanék, hanem valamelyik nem annyira rossz blockbustert. Egyszerű ember vagyok, egyszerű dolgokat szeretek. Ezek alapján azt gondolhatná az ember, hogy otthonosan érzem magam a Herendiverzumban, de ez közel sincs így, nem szerettem a rendezőtől a pénztáraknál rekordokat döntő Futni mentemet, a Magyar vándort meg felnőtt fejjel végig sem tudtam nézni. Szeretem az egyszerűséget, de a bugyutasággal, a felszínességgel és az olcsóbb humorral nem tudok mit kezdeni.

Nem tartom például viccesnek, de még csak érdekesnek sem, ha egy párkapcsolati problémákra szakosodott pszichológusnak párkapcsolati problémái lesznek. Nem nevetek fel hangosan véletlenszerűen bemondott csúnya szavakon és szexuálisan túlfűtött dialógusokon. Nem hoz lázba a klasszikus kabaréhumor sem, amikor azon kell nevetni, hogy a szereplők a párbeszédet továbbfűzve milyen viccesen kontráznak egymásra. Az, hogy én nem nevetek ezeken, nem jelenti azt, hogy más nem csapkodhatja a térdét a nevetéstől vonyítva azon, hogy egy szexi nagymama műmelleket csináltat magának, és hogy folyamatosan azt hangoztatja, hogy hány férfival feküdt le élete során. Merthogy ezekre mind van példa Herendi Gábor új filmjében, a Szenvedélyes nőkben.

A film a Futni mentemhez hasonlóan egy cseh sztori adaptációja. A középpontjában egy pszichológus (Balsai Móni) áll, akit megcsal az életközepi válságát élő, nem kimondottan vonzó férje (Scherer Péter). A főszereplő édesanyja, a kalandos életet élő nagymama (Básti Juli) azt kéri a lányától, hogy ne várja vissza a férjét, hanem élje ki magát, és legyen boldog. A boldogság végül egy fiatal férfi képében érkezik meg a csalódott nő életébe (Lengyel Benjámin), aki nem mellékesen a saját lányának (Varga-Járó Sára) a pasija.

A Szenvedélyes nők az első felében gondolkodás nélkül dobálja ránk a magyar és a nemzetközi vígjátékok elmúlt évtizedeinek összes jól ismert kliséjét. Van itt szerelmi bánatában egy egész tortát felzabáló negyvenes anyuka, cserfes, de jó szándékú női rokonok, félénk fiatal srác inhalátorral, kiégett, csúnyán beszélő rocksztár (Lengyel Tamás), és nagyjából minden jelenetre jut legalább egy félreérthető beszólás. Herendi szemmel láthatóan érti a műfaji elvárásokat: Divinyi Réka forgatókönyve pedig úgy építi párbeszédekkel egymásra a poénokat, hogy a közönség sokszor majdnem megfulladt a nevetéstől azon a vetítésen, ahol néztem a filmet. A Szenvedélyes nők első fele annyira eltúlzott,

mintha egy vígjátékon belül néznék egy szándékosan bugyuta, elnagyolt vígjáték-paródiát.

Forrás, szerző: telex