Kevés olasz előadó volt képes arra, hogy generációkon át hallgatói életének része legyen – Eros Ramazzotti ilyen. Az Il mio giorno preferito című új kislemezével pályafutása egy újabb fejezetéhez érkezett: személyes, mégis mindenki számára érthető üzenet a szerelemről, ahol a múlt emlékei és a jelen hangjai találkoznak.
„Nem múlik el, / ma éjjel sem múlik el / Mozdulatlanul marad egy angyal hajában / Aki minél többet hazudik, annál inkább sarokba szorít / Megint megtörtént” – ezekkel a sorokkal nyit Eros Ramazzotti legújabb kislemeze, az Il mio giorno preferito (A kedvenc napom). A római énekes-dalszerző legújabb kislemezén ismét a szerelem örök témáját járja körül, három évvel a Battito infinito után, ám ezúttal nemcsak a dallamok, hanem a hangzásvilág is elmozdulást jelez a pályáján.
Nagy ívű érzelmek, szerelmes vallomások
A dal hátterében Michele Canova Iorfida producer áll, aki a kétezres években Ramazzotti egyik legfontosabb alkotótársa volt. Canova visszatérése nem véletlen: a modern popban jártas producer billentyűs és elektronikus textúrái új fénytörést adnak a Ramazzotti-féle líraiságnak. Az első taktusoktól kezdve érezhető a szándékos közelítés ahhoz a világhoz, amelyet az elmúlt évtizedben az indie pop dalszerzői uraltak.
az Il mio giorno preferito szövegét Edoardo D'Erme (Calcutta) és Tommaso Paradiso jegyzi, így a dalban valóban benne rejlik az olasz indie pop aranykorának melankóliája.
A refrén – „Szerelmem, ha magadhoz veszel / akkor együtt megtaláljuk a szavakat, hogy elmeneküljünk / ezekből a szörnyű napokból” – Ramazzotti hangján szólal meg, s ezzel vissza is zökkenti a hallgatót abba a világba, amelyben harminc éve otthonosan mozog:
a nagy ívű érzelmek és az univerzális szerelmi vallomások világába.
Az elektronikus hangszerelés itt nem elnyomja, inkább kiemeli azt a nosztalgikus tónust, amely miatt a dal egyszerre tűnik kortársnak és visszatekintőnek.
Forrás, szerző: index.hu