Az elmúlt két hétben, az alaszkai Putyin-Trump találkozót követően jelentősen erősödtek az ukrán dróntámadások. Az ukrán hadsereg többhavi szünet után újra támadni kezdte az orosz olaj-infrastruktúra kényes pontjait, ráadásul sokkal jobb, saját gyártású eszközökkel, mint korábban. Az FP-5 Flamingó cirkálórakéta már 3000 kilométeres hatótávolsággal és 1000 kilogrammnál nagyobb robbanótöltettel rendelkezik, amivel jelentős károkat tud okozni, ráadásul egyelőre Oroszország nem tud ellene hatékonyan védekezni.
A Barátság vezetéket kiszolgáló unecsai és nikolszkojei szivattyúállomás mellett féltucatnyi, Oroszország európai területén lévő finomító kapott találatot, és sikerült a Balti-tenger mellett Uszty-Lugában, a Gazprom tulajdonában lévő Balti-LNG terminálra is csapást mérni. A hírek szerint az orosz finomítói kapacitások minimum 10 százaléka megsérült, az orosz nagykereskedelmi üzemanyagárak pedig szárnyalni kezdtek. A novosahtyinszki finomító a támadást követően öt napon keresztül égett.
Kérdés, hogy vajon az amerikaiak rábólintottak-e az orosz energiainfrastruktúra elleni támadásra. Ez logikusnak tűnik, mivel Trump amerikai elnök ilyen módon is nyomás alatt tarthatja Putyint. Az orosz olajinfrastruktúrának ugyanis több érzékeny pontja is van – ezek megsemmisülése kevésbé okozna gondot a világnak, de annál többet Oroszországnak.
Például a világgazdaság nem rendülne meg a napi 2,4-2,5 millió hordónyi orosz finomított termék hiányától, főleg úgy, hogy az oroszok valószínűleg kénytelenek lennének emiatt fokozni a napi 5,9 millió hordós nyersolajexportot amennyire lehet. A világban van ugyanis bőven finomítói szabad kapacitás.
Oroszország számára viszont tragikus és logisztikai rémálom lenne, ha az európai országrészen lévő finomítói leállnának.
Az oroszországi benzinhiányról és hosszú, benzinre váró autósorokról már most is látni képeket a világhálón.
Érzékeny finomítók
Az orosz kőolaj-finomítói szektor a szovjet időkben jött létre, és nem a kapitalista gondolkodás eredménye, a szovjet mérnököket és döntéshozókat sokkal inkább katonai, védhetőségi szempontok vezették. Alapvetően három típusról beszélhetünk. Egyrészt vannak olyan finomítók (például Tuapsze és Komszomolszk), amelyeket a Szovjetunió alatt az olajtermékexport érdekében hozták létre. Ezek egy részét felújították a tulajdonosok, hogy megfelelő specifikációval rendelkező olajtermékkel lássák el az exportpiacokat.
Forrás, szerző: G7