Megnéztük, mi valósítható meg Magyar Péter tíz választási ígéretéből
Europethrob hírek ', Belföldi hírek

2010 óta először történt meg, hogy egy ellenzéki vezető úgy hirdetett programot, hogy nullánál nagyobb az esélye a következő választás megnyerésére. Augusztus 20-i beszédében Magyar Péter tíz pontban mutatta be a Szent István-programnak elnevezett terveit, és ennek a legtöbb részlete számszerűsített ígéret, vagyis majd számonkérhető lesz, ha a Tisza Párt megnyeri a választást. Sőt, már előre lehet számolni, mi az, ami megvalósítható belőle és mire volna szükség a sikerhez. Ezt tettük meg most.

A 10 pont közül négy és félre adott magának Magyar 2030-as határidőt, a többire általában 2035, néhol 2040 vagy 2050 az ígéret. Elmondása szerint ha kormányt alakíthat, akkor negyedéves bontásban lehet majd követni, hogy állnak a vállalásokkal.

Egyetlen lehetőség a különbség ledolgozására a bevándorlás. Arra nem érdemes nagy összegben fogadni, hogy külföldiek tömegeit be akarná hívni bármelyik magyar kormány a közeljövőben, úgyhogy marad a kivándorolt magyarok hazacsábítása, ami benne is van a programban. De ebben az esetben is a kivándorlók számánál 20-25 ezerrel több magyarnak kellene visszatérnie minden egyes évben, majd a következő évtizedben már 40-50 ezerrel többnek, hogy ne fogyjon a népesség – erre nullához közeli az esély.

forrás, szerző: hvg.hu

Végignéztük a tíz pontot, elsősorban arra voltunk kíváncsiak, reális-e az ígéretek teljesítése, és mekkora terhet jelentene a jelenleg ezer sebből vérző gazdaság számára.

1. A népességfogyás megállítása 2035-ig, újra 10 millió lakos fölötti Magyarország 2050-re
Mindkét ígéret megvalósíthatatlan bevándorlási fordulat nélkül. Az elmúlt évtizedben a Covid időszakát kivéve évente 127-131 ezer magyar halt meg, miközben a születésszám sokáig évi 88-93 ezer volt, aztán 2023-ban 85, 2024-ben 77 ezer, idén 75 ezer alatti várható. Vagyis egyszerre kellene brutálisan nagyot emelni a születések számán, közben azonnal drasztikusan csökkenteni a halálozásokét, úgy, hogy 40-60 ezres különbségek tűnjenek el. Ez európai összehasonlításban is példátlan volna: a mostani EU-ban azt, hogy a termékenységi arányszám elérje a népesség szinten maradásához kellő 2,1-es szintet, utoljára Svédország érte el 1991-ben.

És valószínűleg még így sem lenne meg a 2035-re kitűzött cél, a 2050-re tízmilliós országé pedig semmiképp. Ugyanis a Ratkó-gyerekek mostanában érnek 70 év fölé, és azt ugyan sokszor elmondják a politikusok, hogy ez egy óriási tömeg, mintha ők sem értenék, hogy igazából mekkora: az 1955-ben születettek közül többen vannak még életben, mint ahányan 1982 óta bármely egyes évben születtek. Összesen az 1952 és 1956 között született 794 ezer magyar közül 506 ezren élnek még, ők viszont 2035-ig elérnek abba az életkorba, amikor nagyot nő a halálozásuk valószínűsége, bármit is tegyen a kormány az egészségüggyel. Azaz a születések és a halálozások közötti különbség egyre nagyobb lesz.