Tabáni Tájház
Szolnok, Tabán utca 24
Tabáni Tájház információk
A Tabán Szolnok legrégebbi része , már az 1600-as évekből találhatunk róla feljegyzéseket. Lakosainak fő megélhetési forrása a halászat volt, ebből a városmagból terjeszkedett tovább, és nőtt nagyvárossá Szolnok a két folyó, a Tisza és a Zagyva találkozásánál.
A mocsaras, vienyős területre épült Tabán szerkezetére jellemző volt a szűk, kanyargós utcák, szegényes házak, lakói elsősorban szegény emberek voltak. A később az ófalu mellé épület meg a Szolnoki Művésztelep is, a művészek kedvelt témája volt az itt élők élete és mindennapjai.
A Damjanich Múzeum tájháza
A Tabánt mára lebontották, helyén modern házak állnak, de az utcái még mindig szűkek, ezzel a múlt hangulatát idézik. Az ófalu emlékét megőrző tájház 1930 körül épült, legutolsó tulajdonosaKovács Sándor halász volt, majd a Damjanich János Múzeum 1989-ben rendkívül romos állapotban megvásárolta, és teljes rekonstrukciós munkálatok segítségével visszaállították eredeti "fényét". Ma a Tabáni tájház az egykori halászélet mindennapjait, használati tárgyait mutatja be, korhű berendezéssel.
A Tabáni tájház
A kétablakos, cseréptetővel fedett Tabáni tájház két helyiségből, egy szobából és egy konyhából áll, padlója döngölt földpadló. A ház udvarra néző oldakán faoszlopokkal támogatott tornác fut végig.
Berendezései közül kiemelkedően szép a tulipán formájú rézvasalatokkal díszített tűzhely, mely szintén 1930-ban készült.
A ház udvarán álló színben a halászok munkaeszközeit láthatjuk, egy ladikot, hálókat, szákokat, és a csónakba került víz kilapátolására alkalmas szapolyt.
A ház udvarán álló színben a halászok munkaeszközeit láthatjuk, egy ladikot, hálókat, szákokat, és a csónakba került víz kilapátolására alkalmas szapolyt.
A Tabáni tájház május 1-től szeptember 30-ig áll nyitva a nagyközönség előtt, a hét négy napján, csütörtöktől vasárnapig.