Szolnok városában és vonzáskörzetében már 1562-ben megalakult a református egyházközösség, de a XIX. század végéig csak egy kis imaház adott otthont a híveknek vallásuk gyakorlásához.

Egy református templom építésének ötlete csak az 1880-as évek végén vetődött fel, ekkorSzolnok önkormányzata egy telek adományozásával járult hozzá az építkezéshez. Az alapkövét 1893-ban tették le, és a következő év végére már állt az új templom, melynek tervezője Sztehló Ottó volt.

A negót stílusú, ötszög alaprajzú templomnak a vörös tégla burkolat és az erődszerű kiképzést egyedi arculatot ad, szinte átmenet a templom és a várkastély között. Három tornya közül a legmagasabb tetején, 28 méter magasságban egy bádogkakas emeli fejét az égre. Míg ez a torony négyszög alapterületű, a másik két torony hengeres kiképzésű lőrésszerű ablakokkal áttörve.

A bejárat fölötti csúcsívesen keskenyedő falrész motívuma a rózsaablak fölött nagyobb léptékben megismétlődik a ég felé vezetve tekintetünket.

Az ötszög alaprajzú református templom belseje centrális elrendezésű, középpontjában a szintén ötszög alakú úrasztala áll. A bejárat oldalán a csúcsíves boltmezőkbe fakarzatok épültek, melyek közül a középső ad helyet az orgonának.

A szószék oldalán hiányoznak akarzataok, a boltmezők alatt sorakoznak az ülőhelyek, melyek öszesen 300 fő befogadására képesek. A tér fölé ötszög alakú, ún. Rabitz mennyezetű kupolaborul, ami alatta kerek ablakokon át jut be a fény a templomba.

A templom rgonáját a pécsiszármazású, korának híres mestre, Angster Józsefkészítette, 1894-ben. Négy harangja közül a legrégebbi már a kezdetektől fogva hirdette Isten szavát, 1849-ben, a templom felszentelésének évében öntötte Walser Ferenc Budapeten. A másik háromSzlezák Raffael harangöntő mester munkája száz évvel későbbről, 1948-ból.