A szegedi Új Zsinagóga épületét 1900 és 1903 között építették Bauhorn Lipót építész tervei alapján, aki akkoriban 22 zsinagógát tervezett Magyarországra. A tervező legjobban sikerült munkája a szegedi zsinagóga, amely hazánkban a második legnagyobb zsidó templom.

A szegedi Zsinagóga épülete

A zsinagóga számszerű méretei is erről a nagyságáról árulkodnak, hiszen a hossza 48 méter, a szélessége 35 méter, az összmagassága 48,5 méter, míg a belmagassága 32 méter. A templom szerkezeti jellegzetességeinek kialakításában Löw Immánuel főrabbi is részt vett, aki a Biblia és a Talmud növényeit örökítette meg a „Die Flora der Juden” című munkájában. A főrabbi botanikai jártasságáról árulkodik a templom kertjében árnyékot adó hatalmas piramistölgyek és császárfák, no meg a főhomlokzat előtti tiszafa is.

Az épületre jellemző, hogy szinte valamennyi építészeti stílus jegyeit magán hordozza, de leginkább a mór-szecessziós stílus a domináló. Ez a stíluskeveredés azonban mégsem bántják az ember jó ízlését és tekintetét, mivel kellemes egységet teremt a falak elefántcsont fehér, kék és arany színharmóniája. A szegedi zsinagógáról közismert, hogy remek az akusztikája, ezért hatalmas és nagy befogadóképességű termében (1300 ülőhely) rendszeresen rendeznek hangversenyeket, koncerteket.